Még nem is írtam arról, hogy miket tud az én nagyfiam! Először is, amit ma tanultunk: mutatja két kis ujjocskájával, hogy milyen pici a pici - azt, hogy milyen nagy a nagy, már láthattátok a "Milyen nagy a daru?" című posztban. Megtanult puszit dobni - hát ez valami édes! - tökélyre fejlesztette a "húúú, de büdös" - arckifejezést, a csókolózás tudományát anyájával, a kanapén ugrabugrálást apájával (erről majd teszek fel videót is). Segítőkész és baromira empatikus, ha azt látja, hogy valaki szomorú és vigasztalásra szorul. Imád felmászni mindenre, ezáltal rettegésbe kényszeríteni hozzátartozóit. Próbálkozik egyedül enni - anyája ezt tegnap kifejezetten értékelte a lencsefőzeléknél. Az uzsonnánál ez viszont maga a főnyeremény:
