Életem meghatározó élményei kapcsolódnak a Gunaras-fürdői gyermekmedencéhez, na! Mert hát vagy szeret a gyerek pancsolni vagy nem. Samu a szeret kategória. Sőt! Ő az imád és ki sem száll belőle napestig-kategória. Így esett, hogy a csütörtöki bababuliban is leginkább a kismedence érdekelte, no meg a nagylányok. Elképedve fogtam a fejem és magamba roskadva gondoltam bele jövőmbe... Gyermekem ugyanis már most lelkesen paskolja a lányok combját, sőt mi több: slaggal locsolja őket. Őket, akik sikítva adják alá
lovat.
Persze ennek örül egy Anya, mármint annak, hogy gyermeke csudaklasszul érzi magát - el is határozza hazafelé úton, hogy költözni kell, nincs mese. Gyereknek szüksége van a talpalatnyi zöldre. Persze a kijózanító hazatérés és elgondolkodás után körvonalazódik, hogy messze még a költözés. Anyája így hát projektbe fog és kismedencét szerez a nagyvárosi lakás erkélyére, meg körbebambuszoztatja Jó Nagy Urával az egész loggiát. Gyermek meg önfeledten boldog. Igaz: nincs idősebb csajszi, cuki combokkal, se kerti csap. De az övé.
