Samu

Mínusz kilencvenezer. Ez a mai egyenlegem. Gondolj csak bele: felöltözöl, felöltözteted a gyereket is - ebben a melegben ez nagy feladat - és már éppen indulnál kifelé az ajtón, de gyorsan visszaszaladsz a csekkekért - mert hát ugye postára indultatok - de csekkek sehol. Pedig megesküdnél, hogy oda tetted a konyhaszekrényre, ahová eddig is szoktad, sőt most még a pénzt is mellédugtad. Gyereket visszatereled a lépcsőfordulóból és vad keresésbe kezdesz. Gyerek persze nem ért semmit, azt sem, hogy Anyája fél óra múlva miért rogy le sírva a székre. Aztán látja Anyáját szekrényt eltolni, asztal alá bemászni, vadul cikázni fel-alá a lakásban és újra sírni. És jön és vigasztal. Még Apja kártyáját is előveszi - na ez teszi be a kiskaput - mondd, Fiam! Azt gondolod, hogy a világ egy nagy szerencsejáték??? Apája sokszor hiszi ezt. Nekem ma nem volt szerencsém. Hogy egy besurranó tolvaj volt-e a ludas vagy a sors játszadozik velem ily furcsa tréfát, nem tudom.