Kutyajó dolog, ha valakinek van kutyája. Nékem sose volt, de akartam nagyon, arra emlékszem. Egészen a hisztis dühkitörésig is folyamodtam valami lovasnapon, ahol egy eladó dalmatakölyökért vertem ki a balhét. De mivel sosem laktunk kertesben, kutya se lett. Így is fel lehet nőni, amondó vagyok. De hogy Samu mennyire odavan a kutyákért, hát ezt megdöbbent. Ugye van a Gina, az óriás kopó, aki már öregecske és mindent megenged, aztán ott a szomszédé, a Molly, aki pici is, érdekes is, jól lehet dögönyözni. Erzsi néni Lacikája - csivava-tacskó keverék - na, az mindent visz! De Samu vele is jól szórakozik. Ma pedig még üzletet is kötött, asszem egy bolognese-re. A fagyisnál csücsülve egész egyszerűen felajánlotta tűzoltóautóját a néninek és cseréltek. Kapott egy pórázt, kutyával és boldog volt. Kár, hogy nem ilyen egyszerű a dolog...
.jpg)
