Eszembe jut Vujity Tvrtko barátom, amikor elmesélte, hogy ezeket a gyilkos műanyag vacakokat, amikért az ő gyerekei is odavannak - na szóval ezeket a bizonyos motorokat még Amerikába is el kellett vinniük, mert a srácok követelték. Az óceánon túl meg az ámerikánoszok csak skubiztak, hogy ez meg mi a szösz? Ők ilyet még nem láttak, Benji és Barnabás pedig csak tépett a motorral ezerrel.
Ekkor még nem tudtam, hogy egyszer eljön a mi időnk is. Hát itt van. Motor nélkül sehova. Emiatt adódnak problémáink:
ad. 1. Gyermekemnek még halvány dunsztja sincs a közlekedés veszélyeiről, ennek megfelelően az úttest és járda fogalmáról sem - ergó megy amerre lát, én meg rohanok szívdobogva utána.
ad. 2. Ezer fokban nem adok Samura cipőt, így bizony néha a nagylábujj bőrrétege bánja, hogy egyszer egyszer merészebbet fékez.
ad. 3. Felfedezte gazfickóm a lejtő szépségét és ha talál egyet, na akkor azon nem egyszer, nem kétszer, hanem legalább ötvenszer le kell száguldani.
Még jó, hogy a kormányt csak a végén engedi el...
