Hogy miért a világ legszebb dolga Anyának lenni? Képzeld csak el, hogy gyermeked szívszorongató sírására rohansz be szobájába, kikapod a kiságyból és magadhoz öleled megnyugtatóan. Ő szorítja átkarolva nyakad, szipog még egy kicsit, de egyre rendezettebben veszi újra a levegőt. Csend lesz, a fájdalom elillan, csak maradtok Ti ketten egymást ölelve. Aztán lefekszetek, arcotok egymással szemben. Ő néz a szemedbe, Te rámosolyodsz és cserébe megkapod a világ legszebb, leggyönyörűbb adományát: gyermeked visszamosolyog. Mintha nem is evilági dolgok lennének ezek. Olyan angyali, olyan szép volt a pillanat, hogy el kellett Nektek meséljem.
Egyébként ma délelőtt valahová nagyon igyekezett az én kis angyalom. Hát íme, itt értem utól:
