kéne menni nyaralni. Mer' ott sok a traktor meg kombájn. De nem oda megyünk, hanem Zamárdiba, a mi kis francia Riviéránkra - és hogy legyen mezőgazdasági eszköz is, visszük a traktort, pótkocsistul. 
A traktor egyébként mai szerzemény. Rossmann-os bevásárlásunk alkalmával Fiam hangos Húúúúúúú-val vette észre eme a járművet, majd tovább huhogott - aki ismeri, tudja, hogy ő biza így fejezi ki heves izgalmát valami iránt - nekem tehát nem maradt más választásom: betettem a kosárba a szerzeményt. (Apája szerint óriási hibát követtem el ezzel, mert mostantól mindent meg akar vetetni, ami "Húúúúúú".) Hazatérve csemetém egy egész órán át bámulta az ő traktorját. Minden apró porcikáját megcsodálta. Bámulatos, hogy már itt tartunk fejlődésileg. Nemrég még lekötni sem lehetett 5 percnél tovább semmivel, most pedig szerelembe esik egy traktorral. Meg velem. Napok óta olyan Anyás az én Kisfiam. Ma például reggel, délben és este is együtt heverésztünk - ő rajtam - hol az ágyban, hol a földön és csak bámultuk, hogyan rajzol lepkét a gyertya a plafonra... Mindeközben valami édes Samunyelven egész mondatokban beszél. Egészen kivehető volt már a "Megy a busz." című tőmondat. Persze csak én tudtam kivenni, Apája nem. Müller Péter írta a minap, hogy a férfiak amúgy is süketek és értetlenek. Nem értik a gyerekek és a nők nyelvét...
