Bocsánat Jancsótól, hogy elloptam filmjének címét, de hát Istenem, ha egyszer ez jut eszembe mindjárt, ha fiam ábrázatjára nézek...
Doktornéni megállapítása alapján Samu allergiás a csípésekre. Még a szúnyogéra is. De a jó hír, hogy nem fertőz - úgyhogy elengedett minket garázdálkodni. Persze a játszótéren kisebbfajta riadalmat keltett "jaj, bárányhimlős!" gyermekem, de megnyugtattam a szülőket, hogy csak algéria ez. (Némelyek mégis távoztak, nem értem....)
Visszatérve ad hoc nyaralás-jellegű debreceni napjainkhoz: egyértelműen elmondható, hogy gyermekem autókhoz, buszokhoz való viszonya csak tovább teljesedett. Kis montázsom csak falatnyi illusztráció:
Az Ikarus busz, az nagyon tetszett neki. Félórát gyönyörködött benne... Na, de azért történt más is. Az aquaticum-nak nevezett fedett medenceparadicsom valóban klassz, ajánlom mindenkinek! Van bébimedence 20centis vízzel. Na, ez pont nem érdekelte. Van hatalmas medence óránként mesterséges hullámzással. Na, ez pont érdekelte! Nem engedte továbbá, hogy ráadjam a 3000 forintért vesztegetett drágaságos és biztonságos babaúszógumi-féleséget, ellenben órákig bírta volna az alant már emlegetett bugyogtatóban.
Nem olcsó mulatság egy öttagú családnak, de tényleg csudajót mókáztunk. Apája még csúszott is ama kanyargóson, sőt Anyája is nekiméreszkedett a kisebb csúszdáknak. De mivel minden nap nem lehet a fenekünket a vízben mereszteni, ezért állatságos helyen is jártunk. Méltán mondhatom, hogy a debreceni állatkert sokkal természetközelibb, mint a fővárosi és ha döglött oroszlánt akarsz látni, feltétlen gyere el!
Samuról egyértelműen elmondható, hogy baromira élvezi, ha szőrös mindenféle állatot lát. Legszívesebben begyalogolt volna a tevékhez is, az antilopnak meg még a szájába is benyúlt... Húúúú....
A csónakázótóba nem engedtem beugrani, pedig amint meglátta a vizen úszó AUTÓT!, azonnal hangos HÚÚÚÚÚÚÚÚÚ-ba kezdett...
Szerencsénk volt a "szállással" is. Rita mamiék debreceni lakása olyan fantasztikus kis otthon volt, ahol valóban otthon éreztük magunkat. Volt itt kérem földön fetrengés
és persze hiszti is. Ha jól emlékszem eme kép akkor készült, amikor mosogatni akart (!), de nem engedtem, hogy összepancsolja magát. 
Azért vannak kedvesebb képek is ám! Például amikor Apájával a vidámparkos vasúton élvezte a kilátást, vagy amikor Anyájával a kacsán utazott.
És Debrecenben bizony még az is megesett, hogy a fáradtságtól egy perc alatt - minden Bóbita és Micimackó nélkül - elaludt az én picúrom.
