Kicsimnek szólított! Szó szerint így hangzott: "Gyere, Kicsim!" Hát hogyne mentem volna ilyen gyönyörű kérésre! Ennél szebbet még nem is hallottam soha... Tőlem tanulhatta, hiszen sokszor becézem így-úgy-amúgy. Ebéd utáni lefekvésnél, amikor pedig a vállára hajtottam a fejemet, csak ennyit mondott halkan: "Szeretlek". Nem is tudom, mikor voltam ilyen boldog...
Szeretlek, Kicsim!
2007.12.14. 14:25 Nikimami
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://samufiu.blog.hu/api/trackback/id/tr69263870
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.